COPD diagnosztikája

Ha fennállnak a COPD-ra utaló tünetek, és ha korábban a tüdő irritációnak volt kitéve – különösen, ha ez cigarettafüst volt – akkor szükséges néhány vizsgálat a COPD diagnosztizálásához.

A következőkben tájékozódhat a COPD diagnosztizálásakor gyakori képalkotó, laboratóriumi és légzésfunkciós vizsgálatokról.

Légzésfunkciós vizsgálatok

Spirometria a leggyakoribb légzésfunkciós vizsgálat, és a legfontosabb eljárás a COPD diagnosztizálásában és a betegség stádiumának megállapításában. A vizsgálat során bele kell fújni egy nagy csőbe, amely a spirométerhez csatlakozik. Ez a gép megméri, mennyi levegő fér a tüdőbe, és milyen gyorsan tudjuk kifújni a levegőt a tüdőből. Spirometria képes észlelni a COPD-t, még mielőtt a betegség tünetei megjelennének. Bizonyos időközönkénti megismétlésével nyomon követhető a betegség progressziója, és figyelemmel kísérhető, mennyire hatásos a kezelés.

Képalkotó vizsgálatok

Mellkasröntgen: Néhány embernél a mellkasi röntgen tüdőtágulatot mutathat, amely az egyik jellegzetessége a COPD-nek. Ennél is fontosabb azonban, hogy a mellkasröntgennel kizárhatók más betegségek, például a tüdőrák.

Komputertomográfia (CT): A CT különböző szögből alkot részletes, keresztmetszeti képet a belső szervekről. A tüdőt vizsgálva a CT segítségével felismerhető a tüdőtágulat, és segít dönteni egy esetleges műtéttel kapcsolatban.

Laboratóriumi vizsgálatok

Artériás vérgázanalízis: Ezzel a vérteszttel megállapítható, mennyire hasznosítja a tüdő a vérben lévő oxigént, és távolítja el a szén-dioxidot. Az analízishez szükséges vért általában a csukló artériájából veszik.

Köpetvizsgálat

A felköhögött nyálka, azaz a köpet vizsgálatával azonosíthatók a légzési panaszok okai és kiszűrhető az esetleges tüdőrák.  Ha produktív (bőséges köpetürítéssel járó) köhögésünk van, akkor a bakteriális kórokozó azonosításával és kezelésével megelőzhető a tüdőgyulladás kialakulása.


close