Vitálkapacitás-mérés

A légzőrendszer teljesítőképességére nyugalmi és terheléses vizsgálatokból is következtethetünk. A nyugalmi vizsgálatot a vitálkapacitás mérése jelenti.

Vitálkapacitásnak nevezzük a maximális belégzést követő maximálisan kilélegzett levegő mennyiségét. Ez a mennyiség függ az életkortól, nemtől, testmagasságtól, valamint a testtömegtől.

A fogalom nem azonos a tüdő kapacitással, de azt kívánják vele jellemezni. Gyermekeknél elsősorban a testtömegre vonatkoztatják a vitálkapacitást.

A vitálkapacitás fogalma

Nyugalmi körülmények között, egy levegővételkor 500 ml levegőt lélegzünk be (légzési levegő), percenként mintegy 14-16 alkalommal, így a légzési perctérfogat (VE) 8 liter. A légzési perctérfogat (VE) növekedését a nagyobb légzési frekvenciával (gyorsabb légzés), valamint a nagyobb térfogattal (mélyebb légzés) érhetjük el.

A légzési levegő (500 ml); a belégzési tartalék (maximális belégzéskor még felvehető levegő mennyisége 2000-2500 ml); valamint a kilégzési tartalék, (maximális kilégzéskor még kilélegezhető levegő, mennyisége 1000-1500 ml) hármasa adja a vitálkapacitást, melynek értéke felnőtteknél: 3500-4500 ml. Átlagos térfogata nőknél 4200, férfiak esetén 4800 ml. Mérésével már akkor tetten érhető a tüdő teljesítménycsökkenése, amikor megbetegedésből még semmit nem lehet észlelni.

Vitálkapacitás-mérés spirometerrel

A vizsgálati eszköz a spirometer, amely a be- és kilélegzett levegő térfogatát és áramlási sebességét képes mérni. Az egyszerűen kivitelezhető vizsgálat eredményeiből következtetni lehet a tüdő aktuális funkciójára, a hörgők esetleges szűkületére, a légző izmok állapotára.


close